megnéztem a webináriumot ... és teljesen ledöbbentem. Nem, én nem így képzeltem a mikorkozmoszt ... de se baj, végre aktivizálták magukat a napszeleburdi lovagok is, így könnyebb lesz
ahogy én eddig gondoltam, éreztem, a mikrokozmosz nem rajtam kívül, hanem mélyen bennem van ... éppen úgy, nézett ki elképzeléseimben, mint az előadásban a szikra.
Azt mondták, hogy a fogalom, a név ... hmmm hát szerintem nem épp elhanyagolható, de legyen.
Köztes megoldásként az én mikrokozmoszomat átneveztem nanokozmosszá, és így már oké ...
mindig úgy képzeltem, hogy a változások soha nem érnek véget, de van egy statikus struktúra is, mi soha senki kedvéért meg nem változik ... leginkább a matrJóska-babához:) tudnám hasonlítani.
mindig ugyanaz a struktúra, csak néha atka-dimenzióból nézegetve, néha ember-, vagy akár isten-dimenzióból ... szerintem teljesen mindegy. mind befelé, mind kifelé ugyanolyan minden ... a végtelenségig apró felé és a végtelenül hatalmas felé is.
Most azért bátorodtam így fel teóriám közlésére, mert hát a napszeleburdik is intuícióval haladnak tovább, ha véget érnek ismereteik ... én is megtehetem. Eddig is megtettem, csak nem biztos, hogy közhírré tettem ...
egészen vad elképzeléseimben, még olyan gondolatok is megfordultak, hogy egy ember nem több, mint egyetlen sejt, továbbmegyek: mint egyetlen sejtmag, még tovább megyek: még azon belül is ... csak az nem mindegy, hogy mekkora távból nézzük a dolgokat ...
Ugyanígy a Napunk is ugyanez ... egyetlen sejtmag belsejében az az aprócska lényegi pontocska...
Miért nincsenek hét kincsei? egész nap vártam ... persze elég az a kincshalmaz, ami van, még azzal sem boldogulok ...
megváltozott az oldal ... egyrészről jó, hogy nem látom a legfrissebb hozzászólásokat, és azért egy kicsit hiányolom is. Haszna mindenképp az, hogy nem zavarnak meg és össze a különböző témákhoz a legkülönfélébb hozzászólások ... kicsit jó is, hogy úm. elcsöndesedett az oldal.
Hesse: sikerült kiválasztani az egyetlen olyan művét, amiről nem beszélek ... lehet, hogy kihasználom a lehetőséget, és megküzdök vele eredetiben is ... talán oldódik a csönd körülötte. de megnézem mások mit mondanak róla. Nem tudom miért ilyen a viszonyom a műhöz, már-már érinthetetlen szentként kezelem ... és ráadásul nem is ez a műve vésődött belém örökre.
Magán:
szerencsétlen családtagjaim :) sokszor derülnek hibbantságaimon :) én is az övükén :) hibbantak gyülekezete vagyunk :) mint mindenki ...
De szerencsére teljesen komolyan vették, hogy az üveggyöngyjátékot sajnálatomra nem tudom itt hagyni :) mindenki megveszi majd magának :) és morbid talán ... de majd annak idején semmiképp sem szeretnék a föld alá kerülni, mert veszettül félek a hidegtől ... a legnagyobb félelmem: a hideg. Ezért hamvasztást kérek, és bizony a könyvvel együtt.
Butaságnak tűnhet ... szerintem nem árt idejekorán tisztázni az efféle dolgokat ... elég érettek már erre, nem okozhat már meglepetést, hogy halandó testünk van. Jókat nevetgéltünk ...szerintük ugyan már mindegy lesz a hideg, de nekem nem ... még itt maradó porladó sárköpenyemet is fél a hidegtől ... ezért irány majd a jó meleg tűz.
mi lehet ez az idióta hidegfóbia nálam... nem a normális hideg amitől félek ... azt tűröm. Az a másik hideg ...
na abbahagyom, mégiscsak internet ... valami kóbor idetéved, én meg mehetek a zártosztályra relaxálni :)
